Az unokatestvérem, Marci főorvosként dolgozik az egyik nagy kórházban. Nemrég ajánlották fel neki az állást, emiatt költözött föl családjával vidékről a fővárosba.
Mivel nem ismerik Budapestet, gyakran találkozunk. Különösen Marcit látom sokat, közel dolgozunk egymáshoz. Sok helyet megmutattam már neki a környéken, ahova érdemes betérni egy-egy ebéd vagy kávé erejéig. Legutóbb a kedvenc kínai éttermemben ebédeltünk, amikor Marci megkérdezte, nem tudok-e valamit a budapesti magánnyomozók árairól. Eléggé megdöbbentem a kérdés hallatán, és rögtön arra gondoltam, talán a feleségével, Mariannal van valami problémájuk. Meg is kérdeztem, hogy miért érdeklődik ilyesmiről.
Erre elmesélte, hogy van egy orvos a kórházban, akire gyanakszik: szerinte kórházi gyógyszereket lop, és illegálisan kereskedik vele. Még nem sikerült tetten érnie, de szinte teljesen biztos benne, hogy ki az. Az pedig tény, hogy rendszeresen hiány van a gyógyszerkészletben.
Egyrészt megnyugodtam, hogy nem Mariannal van problémájuk, másrészt viszont ez sokkal nagyobb ügy, mint a megcsalás. Konkrétan bűncselekmény.
Egyébként azért is gondoltam rögtön házassági problémára, mert egy barátnőm nemrég fogadott magánnyomozót, aki a férje után szaglászik, hűtlenségi ügyben. Amint ez eszembe jutott, föl is hívtam, hogy adja meg az általa megbízott cég elérhetőségét. Még ott, ebéd közben bepötyögtük a telefonon a megadott honlapot, hogy lássuk, mi az ábra. Bevallom, kicsit izgatott is lettem az ügy miatt. Nagyon szeretem a nyomozós filmeket, és rögtön beleéltem magam abba, hogy közvetett szerepem lehet egy bűntett lefülelésében, ha Marci ezt a magánnyomozót választja. Miután megnéztük az oldalt, Marci azt mondta, felveszi vele a kapcsolatot. Kértem, hogy majd tájékoztasson a dolgok menetéről, és a lelki szemeim előtt már megjelent a Marci sztorija alapján megírt bestsellerem, amivel majd híres íróvá válok.
Pár nap múlva aztán újra találkoztunk. Marci egy kicsit panaszos hangon mesélte, hogy elment a személyes találkozóra a detektív irodájába, és amikor átbeszélték a problémáját és megkapta az árajánlatot azzal szembesült, hogy a magánnyomozó árak Budapesten jóval magasabbak, mint vidéken. Azt már meg sem mertem kérdezni, honnan tudja ezt ilyen jól. Az a szerencse, hogy Marci nagyon lelkiismeretes, hisz az orvosi hivatásban, és abban, hogy mindenkinek meg kell tennie, amit tud, az egészségügy jobbá tétele érdekében. Ezt nagyon tisztelem benne. Azt, hogy a saját pénzét sem kíméli, ha a munkája becsületének megvédéséről van szó. El is mondta, attól még, hogy elégedetlen a díjszabással, ki fogja fizetni, mert a magánnyomozó egyébként nagyon rokonszenves volt neki. Én azért mondtam, hogy igazából itt a fővárosban minden drágább, mint vidéken, és ebben egyet is értett.
Hú, tehát elkezdődött. Marci sajnos nem volt hajlandó elárulni a részleteket, mikor megkérdeztem, hogy pontosan milyen gyógyszerek tűntek el, és hogy melyik orvosra gyanakszik. Hiába mondtam neki, hogy a könyvemhez kellene, tisztára olyan volt, mint egy FBI ügynök a filmekben, amikor kijelenti: „Sajnálom, folyamatban lévő nyomozásról nem beszélhetek.” Azt azért megígérte, hogy ha sikerrel jár a dolog, akkor mindent elmesél, és megírhatom a történetet. Persze álnéven kell szerepeltetnem benne.
Így hát azóta nem beszélünk az ügyről. Ha találkozunk, ezzel kapcsolatban csak azt kérdezem meg tőle, hogy zajlik-e még a nyomozás, mire ő röviden biccent és összeszorítja a száját. Ilyenkor gyorsan témát szoktam váltani, hogy ne növeljem tovább a gyülemlő feszültséget.
Azért nagyon fúrja az oldalam a kíváncsiság, nem csak az üggyel, de magával a nyomozással kapcsolatban is. Azon gondolkodom mostanában, lehet, hogy detektívnek kellett volna állnom. Lehet, hogy utána is járok a képzéseknek, és pályát váltok. Vagy inkább még egy kicsit bizakodom, hogy Marci ügye sikerrel zárul, a bűnös megkapja méltó büntetését, én pedig az alapján majd megírom az első sikerkönyvemet. Marci karakterét már ki is találtam, és a neve is megvan, ha minden összejön Boldizsár doktornak, az egészségügy hétköznapi hősének fogom nevezni. Bár ha ezt megemlítem neki, biztosan kiakad. Ráérek akkor sokkolni, ha már minden összejött.